A stevia története

A stevia az amerikai kontinensen őshonos növény, amit édesítőszerként és gyógynövényként egyaránt felhasználnak. A dél-amerikai indiánok már évszazadokkal az európai felfedezés előtt használták.

Az ősi története
A guarani indiénok a stevia leveleit évszázadok óta felhasználták. Úgy hívták őket: méz levél vagy édes levél. Teát és gyógyászati főzeteket készítettek belőle, amikkel a különböző sebeket gyógyították. A spanyol hódítók az 1500-as években találkoztak ezzel a növénnyel, de az európai nemzetek csak az 1800-as években kezdtek el nagíobb érdeklődéssel közelíteni e növény fel.

A modern története
A stevia iránti modern tudományos érdeklődést az 1800-as években kezdődött. A steviát először egy spanyol botanikus és orvos, Pedro Jaime Esteve kezdte el kutatni, akinek nevéből ered maga a stevia név. 1899-ben a svájci botanikus, Moisés Bertoni adta a Stevia Rabaudiana első tudományos leírását. 1931-ben francia kutatók vonták ki a steviából először a glikozidokat, ami a növény intenzív édes ízéért felelősek. Az 1970-es években Japán volt az első, aki kereskedelmileg is le kezdte forgalmazni a steviát mint a finomított cukrok és a mesterséges édesítőszerek egy egészséges alternatíváját. A steviát ma már széles körben használják Kínában, Dél-Kelet Ázsiában és Dél-Amerikai részein, de Európában is egyre népszerűbb.