A stevia modern története

A stevia modern története az 1887-es évhet kötődik, amikor Moises Santiago Bertoni, az Asuncion Mezőgazdasági Főiskola botanikusa felfedezte a steviát és el kezdte kutatni hatékonyságát mint édesítőszer és mint gyógynövény. Ő elsőként úgy beszélt a növényről, mint az indiánok egy nagyon furcsa és édes cserjéjéről, amiről akkor még azt gondolta, hogy “képtelenség megtalálni” Ez 12 évvel azelőtt történt, hogy bemutatta “kézzel fogható bizonyítékát”, egy csomag sztívia töredéket és szárított levelet, amit a barátjától kapott, aki az észak-keleti mate ültetvények közelében bukkant rájuk.Ő azonnal jelentette egy új faj felfedezését Asuncion egyik botanikai folyóiratának.
A sztívia törzs új faját egy paraguayi kémikus tiszteletére Rebaudinak nevezte, ami így a növény édes hatóanyagának neve is lett egyben. “A szájba helyezve egy kis darabkáját, furcsa és extrém édes ízt fogunk érezni. A levél egy kis része is elegenfő ahhoz, hogy egy óráig édes ízt érezzünk a szánkban, néhány levél pedig megédesíti még a legerősebb csésze kávénkat vagy teánkat is.” - így nyilatkozott Bertoni a növényről.
A steviát elsőként két francia vegyésznek sikerült izolálnia 1931-ben. Glikozidokat nyertek ki a növényből, amiket stevioside-nak és rabudiozidnak neveztek el és megállapították, hogy ezek a kivonatok akár 300-szor is édesebbek lehetnek a cukornál.
Azóta számos kutatás igazolta jótékony hatásait, így az egész világon hatalmas népszerűségre tett szert ez a növény.